Amikor ma reggel átfutottam a híreket, ez a box fogadott az Index föoldalán. Miután elolvastam mind a három cikket, úgy éreztem, hogy muszáj ezekre reagálni:

Titkos számán hívta Busht egy izlandi gimnazista?

Izland ritkán kerül a nemzetközi sajtó figyelmének központjába [nincs háború/nincs katasztrófa/az emberek végzik rendesen a dolgukat], így minden ilyen esetben rettentö büszkék a helyiek. A 16 éves Vífill Atlason [és nem Cífill, ahogy az Index írta - az izlandi ábécében amúgy sincs 'C'] egyfajta hössé vált a fiatalok körében. Valahogy így képzelnek egy vagány és talpraesett srácot. Kitalálta, hogy meghívja Bush elnököt Izlandra és az izlandi miniszterelnöknek kiadva magát felhívta az amerikai külpolitikai adminisztráció egyik nem publikus számát. Az alakítása annyira sikeres volt, hogy végül sikerült kialkudni Bush személyi titkárától egy ígéretet, hogy December 3-án este 7 órakor beszélhet az Elnökkel. A magyar közleményböl a történet folytatása is kimaradt: két nagy izlandi adó is meghívta csütörtök esti élö müsorába Vífill-t, aki annak ellenére igent mondott mindkét tévének, hogy a két interjú ugyanakkor ment volna le. A poén az egészben az, hogy Vífill Atlason megjelent és interjút adott mindkét müsorban és csak utólag derült ki, hogy Kettes csatornába az egyik barátját küldte el maga helyett.
[Vífill Atlason - ejtsd: vífitl átlászon]

Izlandon a legjobb élni

Nagyon sok mailt kapok azzal kapcsolatban, hogy a küldö szeretne kivándorolni Izlandra a jobb élet reményében. Ezekre a levelekre én szorgalmasan válaszolgatok és eddig minden is rendben lenne, de a többség úgy képzeli el az izlandi munkavállalást, hogy itt majd kevesebbet dolgozik és sokkal több pénzt kap. Az igazság ezzel szemben az, hogy az átlag izlandi sokkal TÖBBET és sokkal KEMÉNYEBBEN dolgozik, mint magyar társai. Viszonylag ritka jelenség, hogy valakinek csak egy állása legyen / hogy valaki 14 éves korától iskola és sport mellett ne dolgozzon rendszeresen / hogy valaki egyetem mellett ne dolgozzon le heti 30 órát. Szintén tény, hogy a kontinensen senki nem dolgozik annyit, mint az izlandiak. Egyik kedves levélíró se vegye egyböl magára [csak akinek inge], de a fenti hozzáállás sajnos jóval sürübb. Ez az a pont, amikor megkérek mindenkit, hogy csak az írjon a témával kapcsolatban levelet, aki nem csak az izlandi kereseteket irigyli, de hajlandó is érte tisztességesen megdolgozni. [Azoknak pedig, akik a kádári koraszülött jóléti állam kényelmét hiányolják és ezért kivánnak egy skandináv országba bevándorolni azt üzenem, hogy itt sincs semmi ingyen: egy egyszerü mütét még biztosítással együtt is tízezrekbe fáj] - A napokban is érkeztek levelek, de a vizsgák miatt nem volt idöm válaszolni rájuk. Szerdától kezdve nekiállok és minden egyes levélre reagálok. Türelem.

Bevezetés a posztrockba - Sigur Rós kritika

Kicsit fáj, hogy az új Belga anyagot [Zigilemez] sokkal jobbnak ítélték a Sigur Rós Hvarf/heim c. lemezénél. Nem értem, hogy egyáltalán hogy lehet összehasonlítani egy olyan csapatot, akik még palatáblákon improvizálva is zenét tudnak produkálni azzal a Belgával, akik saját dalszövegeiket sem képesek normálisan megtanulni a koncertekre. No comment.